Az 1993 március 1-én indult Arkánum Szellemi Iskola Alapítvány a 2019-es évben befejezte működését, a missziós levélben foglalt feladatokat elvégezte, a lehető legszélesebb alapot adta egy, a Michael-korszak követelményének megfelelő szellemi műveltséghez. Ma, negyed századdal később a feladat és annak tétje - Európa eljövendő sorsának fordulópontján - sokkal nagyobb. A megkezdett munka szerves, eleven, „már nem síkföldi” folytatásával indulunk most Ispánkról ország- és Európaszerte.
21. Karl Heyer: Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a XIX. században
Karl Heyer: Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a XIX. században
Kaspar Hauser Európa meg nem történt történelméből lép elénk. 1828 Pünkösdjétől, váratlan és Európa-szerte szenzációt keltő felbukkanásától 1833 Ádventjéig, amikor ismeretlenek meggyilkolják, tizenhatéves korától huszonegyéves koráig, mindössze öt rövid évig élt a világ nyilvánossága előtt. Korának emberisége az Európa gyermeke nevet adta neki. Ki volt Kaspar Hauser?
„A Kaspar Hauser-jelenséghez való belső viszonyulásból látható, milyen ember az illető.”
Karl Heyer
„A XIX. század elején fennállt a veszély, hogy a szellemi világ és a fizikai világ – a szellemi világ és az emberiség tudata – közötti kapcsolat teljesen megszakad. Ekkor szükség volt egy emberre, aki a fizikai világban él, mégis valódi és helytálló szellemi tapasztalatokkal rendelkezik. Ez volt Kaspar Hauser küldetése, hogy fenntartsa ezt a kapcsolatot a szellemi világ és a fizikai világ között, míg 1879-ben ismét egy Mihály-korszak nem kezdődik.
Kaspar Hauser volt az az egyéniség, aki ezt a kapcsolatot fenntartotta.”
Rudolf Steiner
„Kaspar Hauser, továbbá Közép-Európa sorsa a legszorosabban összekapcsolódik a szabadon kibontakozni akaró, és ebben a kibontakozásban újra meg újra megakadályozott emberi lélek sorsával. Ezeknek az akadályoknak a színtere természetesen nem csupán a külső világ, hanem legalább ennyire maga az emberi lélek is.
Ez a szabadságra való képesség éppen Közép-Európában erősen kicsírázott; éppen itt kellene teljesen kivirágoznia; éppen itt taposták el, és csúfolták meg soha nem látott módon – egy egész nép meggyilkolásával, a „munka” nevében, amely „szabaddá tesz”...
Hosszú távon semmi sem segíti jobban az egyes embert abban, hogy megértse magában ezt a csírát, mint az, ha megismeri az akadályokat, melyek gátolni akarják a növekedésben, vagy egészen meg akarják fojtani. Így vezethet a Kaspar Hauser sorsa iránti valódi részvét a minden ember lelkében csírázni óhajtó szabadság zsenge bimbójának új megbecsüléséhez.”
